Sunday, May 27, 2007

DENAI YANG MASIH BERDURI

Di Muzium Samudera, Melaka






" KAU TAK BOSAN KE ASYIK MENULIS JE? LEPAS TU, HASIL DUIT YANG KAU DAPAT TAK SEBERAPA. SAJAK KAU YANG KELUAR PAPER TU PUN AKU RASA DIORANG SIARKAN SEBAB KESIAN KAT ORANG-ORANG MACAM KAU NI. SEBAB TU RUANG DIA KECIK. BAGI AKU LA KAN, DARIPADA KAU BUANG MASA DENGAN BERANGAN & TULIS SAJAK, LEBIH BAIK KAU BUAT BENDA LAIN YANG LEBIH BERFAEDAH. NI TAK, ASYIK MENULIS JE. KAU NI MEMANG PELIK LA AKU TENGOK!"

Apa lagi yang dapat saya katakan? Apabila saya memilih untuk menjadi seorang penulis, inilah yang perlu saya terima. bukan setakat kata-kata begini, tetapi sebenarnya ada lebih banyak kata-kata yang sangat menghiris hati seorang seniman seperti saya. Saya tak tahu kenapa ereka berkata begitu? Salahkah menjadi seorang penulis? Apa besar sangatkah dosanya jika kita membuang masa dengan memikirkan nasib bangsa dan warga yang kian tidak terbela? Pelikkah menjadi seorang penulis? Apa benarkah penulis ini sering dianggap pelik oleh orang sekeliling? Inilah perkara yang bermain-main di indera fikir saya.

" Fazlan, cikgu bangga sebab awak semakin maju dalam bidang penulisan. Cikgu bangga sebab anak murid yang cikgu didik selama ni dah menghasilkan sesuatu untuk bangsanya. Walaupun ia cuma serangkap kata-kata, sebaris buah fikiran dan daya bicara, cikgu pasti sumbangan ini terlalu besar ertinya buat mereka yang tahun berfikir"

- Itulah SMS yang saya terima pada 16 Mei 2007 daripada seorang guru yang telah mendidik saya sejak saya darjah 5 lagi. SMS itu saya terima selepas saya menghadiahi beliau sebuah sajak yang saya tulis dengan tangan saya sendiri, kemudian saya laminate dengan plastik keras, siap dengan tarikh, nama saya dan tempat sajak itu dicipta. Pada mulanya agak malu juga ketika hati saya terdetik untuk berbuat demuikian, akan tetapi ketika itu hanya itu saja yang saya mampu buat @ berikan untuknya(wang saku tidak mencukupi untuk memberikan hadiah-hadiah yang mahal tidak seperti rakan-rakan yang lain yang rata-rata memberikan rantai dan gelang silver kepada bekas guru kami itu).

Ketika saya curi-curi masuk ke tempat letak kereta sekolah(sempat juga berbalas jelingan dengan pengawal keselamatan sekolah) saya sendiri masih sangsi dengan tindakan saya itu. Akan tetapi, saya yakin, bahawa beliau akan berpuas hati dengan hadiah itu dan kebarangkalian untuk puisi itu menghuni tong sampah sekolah(kebanyakannya sudah penuh) agak tipis kerana beliau seorang yang sangat mjeminati bidang sastera walaupun karyanya tidak pernah tersiar langsung di media cetak.

Dalam diam, saya mengagumi beliau- penyayang dan cantik, sentiasa memberikan dorongan kepada anak muridnya untuk terus berkarya dan selalu menasihati saya agar selalu merendah diri dalam hidup. selayaknya, tempatnya berada paling atas dalam senarai wanita-wanita yang hadir dalam hidup saya(kecuali emak, kakak dan anak saudara saya). Dia seorang yang cukup memahami dan sangat mengambil berat tentang dunia kesusasteraan saya. Pernah sekali saya menceriotakan kepada beliau bahawa keterlibatan saya dalam bidang ini telah menemukan saya dengan beberapa penulis handalan seperti SN, dan penulis-penulis hebat yang lain, dia mempamerkan rasa kagumnya yang berbaur kesal lantaran tidak pernah memperoleh peluang seumpama itu.

Hari ini, saya coretkan luahan rasa yang mendera untuk dikongsi dengans sesiapa sahaja yang sudi membaca(tidak ramai barangkali, hanya rakan-rakan penulis saya atau tutor saya yang comel belaka) blog saya ini. Saya tahu, guru saya itu tidak mungkin membaca coretan saya ini kerana beliau merupakan seorang yang'buta komputer'. Lalu, dengan seikhlas hati, saya menyatakan bahawa saya sangat menghargai jasamu dan terus menagih sokonganmu untuk terus merintis denai perjalanan yang masih berduri.

Thursday, May 17, 2007

MEMENDAM RASA

BUKAN MUDAH UNTUK KITA MEMENDAM RASA. KADANGKALA KITA ASYIK MEMENDAM SESUATU YANG TIDAK PERLU DIPENDAM, DAN KADANGKALA JUGA SESUATU YANG PERLU DIPENDAM, KITA PULA YANG TIDAK MAHU MEMENDAMNYA.

MEMENDAM RASA ADALAH SATU DORONGAN YANG MENAKJUBKAN, SENSETIF, ASYIK, DAN MENYEKSAKAN. DAN DORONGAN ITU JUGALAH YANG AKAN MENJADIKAN KITA MATANG DALAM MENCARI SETITIS KEJUJURAN.ALAM BERUBAH KERANA MANUSIA, MANUSIA BERUBAH KERANA MANUSIA. FIKIRKANLAH...

Sunday, April 22, 2007

HIKAYAT SEORANG PELAGIAT

SAYA TIDAK BERAPA MENGENALI SEORANG PENULIS INI. ( WALAUPUN DIA SERING MENDAMPINGI SEORANG TOKOH SASTERA YANG AGAK HEBAT). NAK DIJADIKAN CERITA, DIA MERUPAKAN RAKAN KARIB KEPADA SEORANG PENULIS MAPAN TANAH AIR. AL-KISAHNYA, MEREKA PERNAH BERTELAGAH SUATU KETIKA DAHULU. SEBAB APA MEREKA BERTELAGAH? BIARLAH RAHSIA... TETAPI MENGIKUT SUMBER-SUMBER YANG BOLEH DIPERCAYAI, PERTELAGAHAN MEREKA ADA BERSANGKUTAN DENGAN SATU SITUASI YANG MELIBATKAN INTERTEKSTUALITI KARYA PENULIS MAPAN INI YANG TELAH DIPELAGIAT OLEH PENULIS YANG KURANG DIKENA;LI INI DALAM BENTUK IMEJ DAN DAN KONSEP PENCERITAANNYA.

PENULIS MAPAN INI KEMUADIAN MENCERITAKAN MASALAHNYA YANG BERHADAPAN DENGAN PELBAGAI KERENAH PELAJARNYA YANG TIDAK BERPUAS HATI DENGANNYA KEPADA SAYA. SEBAGAI PENDENGAR DAN " PEMERHATI" YANG BAIK, SAYA MEMBIARKAN ISU-ISU INI MENJABAT INDERA DENGAR SAYA SECARA KERAP( SERONOK JUGA KERANA SETIAP KALI ITU JUGA PENULIS MAPAN INI AKAN BELANJA SAYA MAKAN SAMBIL KAMI BERGOSIP-GOSIP HANGAT- BUKAN MENGUMPAT TAU).

PADA SUATU HARI, PENULIS MAPAN INI MENCERITAKAN ALKISAHNYA TENTANG PERMASALAHNNYA DENGAN STUDENTNYA ITU LAGI, DAN BEBERAPA HARI BERSELANG SAYA 'DIBELANJA' LAGI DAN KALI INI TOPIK PANAS GOSIP KAMI BERKISAR TENTANG ' KEKANTOLLAN' ( MAAF, PERKATAAN INI KURANG SESUAI UNTUK DIGUNAKAN DALAM URUSAN RASMI) EMPUNYA ANGKARA YANG SELAMA INI MENJADI RACUN TIKUS DALAM SUP PENULIS MAPAN INI.

DARIPADA PENGKISAHAN PENULIS MAPAN INI, TAHULAH SAYA RUPA-RUPANYA ORANG YANG MENJADI RACUN TIKUS DALAM SUP PENULIS MAPAN INI IALAH PENULIS YANG TIDAK DIKENALI ITU, YANG JUGA MERUPAKAN BEKAS 'ADIK-BERADIK' PENULIS MAPAN ITU. BEGITULAH CERITANYA...

MORAL: TAK BAIK TIKAM BELAKANG, SEBAB ORANG YANG DITIKAN TU TAK NAMPAK KITA. :-)

NAKHODA BANGSA: SUKA SUP AYAM. ( LEBIH-LEBIH LAGI KALAU ADA ORANG YANG BELANJA)

Monday, April 16, 2007

KISAH SEBUAH PUISI PENYAIR MUDA

SUATU HARI, DI SEBUAH KOLEJ KEDIAMAN DI SEBUAH UNIVERSITI TEMPATAN, ( AGAK POPULAR JUGA UNIVERSITINYA, MALAH TERDAPAT SEORANG SN YANG MENGAJAR DI SANA.) TELAH DIADAKAN SATU MAJLIS MAKAN MALAM YANG AGAK MERIAH. PADA MAJLIS ITU, ACARA YANG DIADAKAN IALAH PERSEMBAHAN OLEH PARA PELAJAR KOLEJ ITU. SALAH SATU ACARANYA IALAH BACAAN PUISI OLEH SEORANG PELAJAR LELAKI YANG TIDAK PERNAH MEMBACA SAJAK SEUMUR HIDUPNYA.

LALU, HENDAK DIJADIKAN CERITA, LELAKI TERSEBUT MEMINTA SEORANG PENYAIR MUDA YANG SEDANG MENINGKAT NAIK UNTUK MENCIPTAKAN SEBUAH SAJAK UNTUK DIDEKLAMASIKAN PADA MAJLIS TERSEBUT. PENYAIR MUDA INI PUN, SEMEMANGNYA TIDAK TAHU CARA HENDAK MENOLAK PERMINTAAN TERSEBUT, DAN TERUS SAJA MENYIAPKAN PUISI ITU TANPA BANYAK CAKAP. NAMUN AKHIRNYA PENDEKLAMASIAN PELAJAR TERSEBUT PADA MALAM TERSEBUT AMAT MNGECEWAKAN.

INILAH KISAHNYA. WALAU SEBAIK MANAPUN KARYA SESEBUAH PUISI ITU, IA TETAP BURUK JIKA DISAMPAIKAN DENGAN CARA YANG BURUK!!

Sunday, April 8, 2007

SEGALANYA KERANA CINTA...

NAMPAKNYA, WAKTU KIAN DERAS BERLARI. SEDAR DAN TIDAK, SAYA SUDAH HAMPIR MENAMATKAN SEMESTER KEDUA DALAM PENGAJIAN SAYA DI UPM. SELAMA INI JUGALAH SAYA CUBA MEMASUKI SEBERAPA BANYAK PASAR PENGALAMAN YANG ADA, MENCARI PENGERTIAN DARI SEJASAD TUBUH YANG DIANEGERAHI OLEH-NYA, DAN HARI DEMI HARI SAYA MENYUBURKAN KECINTAAN SAYA KEPADA DUNIA PENULISAN.

LANGKAH SAYA MASIH BELUM BERMULA (SEPERTI KATA ABG SHAMSUDIN OTHMAN, SAYA MASIH MERANGKAK LAGI). SAYA MASIH TERCARI-CARI KEKUATAN SAYA.

DI MANAKAH SAYA BERMULA, DAN DI MANAKAH SAYA AKAN BERAKHIR? SAYA SERING MEMIKIRKAN TENTANG KEHIDUPAN DAN SAYA KAITKAN PULA DENGAN ERTI KEWUJUDAN DIRI. MEMANG SAYA TIDAK DAPAT MENAFIKAN, SEJAK SAYA MULA TERDAYA MENGANGKAT PEN, MENGENAL HURUF DAN AKSARA, TAHU MEMBEZA ANTARA SIMILE DAN METAFORA SERTA MENGETAHUI SEDIKIT TENTANG DUNIA SASTERA KITA, SAYA BERSYUKUR KERANA SAYA MULA MENCINTAINYA.

DUNIA SASTERA KINI TERLALU SEMPIT, DAN DIPENUHI DENGAN PELBAGAI SUARA YANG TERJERIT. SAYA SENDIRI TIDAK PASTI MENGAPA DUNIA INI YANG SAYA PILIH. SEPERTI KATA SEORANG RAKAN SAYA (MUNGKIN DIA SENDIRI TERLUPA APA YANG DIA PERNAH KATA) ,SAYA TELAH MEMILIH SATU JALAN YANG SANGAT PAYAH APABILA MENCEBURKAN DIRI DALAM DUNIA SASTERA.

KEMUDIAN, SAYA KATAKAN KEPADANYA BAHAWA SAYA SEORANG YANG SANGAT MENGASIHI ANAK BANGSA SAYA. DAN KERANA ITU SAYA MEMASUKI DUNIA SASTERA. KERANA BAGI SAYA, HANYA DENGAN CARA INI SAYA DAPAT MENCELIKKAN MATA ANAK BANGSA SAYA YANG TELAH LAMA BUTA. BUTA KERANA PELBAGAI ANASIR DAN BUDAYA YANG SABAN HARI RAKUS MENERPA, MENEMANI MEREKA MENUJU KE SATU LORONG DERITA.

DAN SEKALI LAGI SAYA KATAKAN KEPADANYA BAHAWA SAYA LAKUKAN SEMUA INI KERANA CINTA. CINTA KEPADA ANAK BANGSA, DAN SAYA MAHU BERSAMA-SAMA DENGAN MEREKA MEMBELAH LAUTAN CABARAN YANG BERGELORA, WALAUPUN MEREKA TIDAK PERNAH MEMASYHURKAN SAYA SEBAGAI NAKHODANYA.

Tuesday, April 3, 2007

MENEMUI SENIMAN SEJATI

PADA 31 MAC HINGGA 2 APRIL 2007, SAYA DAN 46 ORANG INSAN YANG BERMINAT MAHU MENYAMBUNG 'NYAWA' BIDANG PENULISAN KREATIF DI NEGARA INI TELAH MENGIKUTI SATU BENGKEL PENULISAN KREATIF ANJURAN KEKKWA DI AYER KEROH, MELAKA.

TERNYATA, PROGRAM INI TIDAK SEKADAR MENGINAP DI HOTEL, MAKAN PERCUMA DAN BERJALAN-JALAN DI EKSPO( ADA KARNIVAL KEBUDAYAAN DI SANA, ARTISNYA IALAH DIANA NAIM & ANI MAYUNI) TETAPI SAYA MELIHAT PERKARA INI LEBIH DARI ITU.

WALAUPUN SAYA SUDAH BANYAK KALI MENGHADIRI BENGKEL2 SEUMPAMA INI ( TERUTAMANYA ANJURAN DBP), NAMUN PADA KALI INI SAYA MENEMUI KEJUJURAN HIDUP YANG SAYA CARI, DALAM KABUT HALUAN YANG PASTI.

PANEL PENCERAMAH PADA HARI ITU IALAH ABANG SM ZAKIR( TERIMA KASIH SEBAB MEMBANTU KAMI YANGT NYARIS TAK DAPAT PERGI KERANA TELAH 'DITINGGALKAN' BAS), ABANG RAHIMIDIN ZAHARAI( SAYA DAH MENEMUI BELIAU DI UPM KETIKA DISKUSI BUKU ABANG SHAMSUDIN OTHMAN DULU) SERTA SEORANG SENIMAN DAN PENGGIAT TEATER KHALID SALLEH ( BARU SAYA TAHU RAMAI ORANG YANG MEMANGGIL BELIAU WAK KHALID. HM..ORANG JAWA RUPANYA).

SAYA MENGAGUMI KEUPAYAAN KETIGA-TIGA PANEL TERSEBUT YANG BANYAK MEMBERIKAN INPUT KEPADA KAMI( WALAUPUN ADA JUGA RAMAI PESERTA YANG MENGUAP KETIKA CERAMAH DIJALANKAN-TAPI TAK TERMASUK SAYA). SM ZAKIR LEBIH BANYAK MEMBICARAKAN TENTANG PENGHASILAN CERPEN YANG BERMUTU, ABANG RAHIMIDIN BERJELA-JELA DENGAN PENERANGAN TNETANG PUISI (KERAP KALI MEYEBUT PERKATAAN INI-"KALAU TAK ADA SOALAN BAGUS!" DAN WAK KHALID MENJADIKAN KAMI TIDAK KERING GUSI DENGAN CELOTEHNYA BERKENAAN DENGAN TEATER SECARA BERSAHAJA.

TIDAK MAHU MELEBIHKAN SESIAPA, TETAPI SAYA CUKUP TERKESAN APAKALA KHALID SALLEH MEMBERIKAN CERAMAH. TANPA MELIHAT BUKU ATAU TEKS, BELIAU MEMBERIKAN CERAMAH DENGAN SPONTAN DAN CUKUP BERSAHAJA. SECARA TERUS TERANG, PELAKON YANG MEMENANGI ANUGERAH PELAKON LELAKI TERBAIK FESTIVAL FILEM ASIA PASIFIK MELALUI FILEM JOGHO INI JUGA MENDEDAHKAN BAHAWA P.RAMLEE JUGA PERNAH MEMBENTANGKAN KERTAS KERJA TANPA MENGGUNAKAN TEKS. MAKA, SAYA TIDAK HAIRAN KENAPA BELIAU MAMPU MENJADI ORANG KEDUA SELEPAS LAGENDA AGUNG ITU MENDAPAT PENGIKTIRAFAN SETINGGI ITU.-KERANA SIFAT KESENIAN YANG ADA DALAM DIRINYA.

SAYA MELIHAT WAK KHALID SEBAGAI SENIMAN SEJATI( SAYA TAK KISAH KALAU ADA YANG TAK SETUJU SEBAB ITU PENDAPAT MASING-MASING). BUKTINYA, BELIAU TIDAK AKAN MENYERAHKAN SKRIP TEATER BELIAU KEPADA ORANG DENGAN SEWENANG-WENANGNYA, KERANA BELIAU TERPAKSA MELIHAT SIAPA ORANG YANG MEMAINKAN TEATER ITU, DAN SIAPA PULA PENGARAHNYA. SAYA CUKUP TERKESAN DENGAN KENYATAAN INI. BETAPA BELIAU MELETAKKAN KARYA SENI BELIAU PADA TAHAP YANG AMAT TINGGI NILAINYA DENGAN PENDIRIAN SEUMPAMA ITU.YA, TIDAK HAIRAN KERANA BELIAU SENIMAN SEJATI.

Thursday, March 29, 2007

DARI SEBATANG PENA KE LAYAR MAYA

ASSALAMUALAIKUM...ALHAMDULILAH, SAYA SUDAH MULA MEMPUNYAI BLOG SENDIRI. MAKA, HARAPAN SAYA AGAR SAYA DAPAT TERUS MENJANA PEMIKIRAN SAYA AGAR LEBIH DEKAT DENGAN DUNIA LUAR YANG TIDAK TERJANGKAU JANGKAUANNYA. ORANG YANG BERTANGGUNGJAWAB MEMBANTU SAYA MENYEMPURNAKAN BLOG INI IALAH SAUDARI NISSA' YUSOF, YANG TELAH MEWUJUDKAN BLOG INI UNTUK SAYA. TERIMA KASIH BANYKA-BANYAK DI ATAS TUNJUK AJAR ANDA. SAYA AMAT MENGHARGAINYA. SEMOGA, TUHAN MERAHMATI ANDA.

DENGAN ADANYA BLOG INI, MAKA SAYA TELAH MENGUBAH TRADISI PENULISAN DARIPADA SEBATANG PENA KEPADA LAYAR MAYA YANG CUKUP LUAS KAPASITINYA, LEBIH PANTAS DAN MURAH SERTA MEMPUNYAI KAITAN YANG RAPAT DENGAN ERTI TEKNOLOGI YANG TERSEDIA. MAKA, NANTIKAN POST-POST SETERUSNYA DARIPADA SAYA YANG MASIH KERDIL DALAM MENTAFSIR PENCARIAN MAKNA DALAM KANDANG HIDUP PANCAROBA SERBA.